Milyen jellegű folytatást vagy más stílust képzeltél el ehhez a címhez?
Az öreg Elza nem úgy volt boszorkány, ahogy a mesekönyvekben írják: nem ült seprűn, és nem volt bibircsók az orrán. Az ő „boszorkánysága” a kezeiben rejlett, meg abban a mély, ősi tudásban, amit még az ükanyjától örökölt a befőttesüvegek és szárított gyógynövények árnyékában. BoszorkГЎnyos Г©lettГ¶rtГ©net
Elza már ötévesen tudta, melyik gomba hoz álmot, és melyik virág szíve gyógyítja a sebeket. Míg a többi gyerek bújócskázott, ő a patakparton beszélgetett a békákkal. „Figyelj a víz szavára” – mondogatta neki a nagyanyja –, „mert a víz emlékszik mindenre, ami volt, és tudja mindazt, ami lesz.” Elza már ötévesen tudta, melyik gomba hoz álmot,
Elza a falu szélén lakott, ott, ahol az út már csak keréknyomnak látszott, és ahol a fenyves sötétzöld ágai suttogva értek össze a tető felett. A falusiak féltek is tőle, meg tisztelték is. Ha valakinek fájt a foga, vagy elapadt a tehene teje, sötétedés után osontak fel a házához, hónuk alatt egy kosár tojással vagy egy rúd házi kolbásszal. A falusiak féltek is tőle, meg tisztelték is
Íme egy rövid, hangulatos történet egy különleges életről: Az Erdőszéli Javasasszony